Amikor megszületett a fiunk, minden egyszerűnek tűnt. Etetés, öltöztetés, ringatás — pont úgy, ahogy a könyvek írják. A szokásos fáradtság, álmatlan éjszakák, az első pánik, amikor nem jött időben a kaki… De összességében minden rendben volt. Szépen gyarapodott, mosolygott, gagyogott, evett — mint egy kis tank, aki magabiztosan halad előre, és sorra teljesíti a mérföldköveket.
Mégis, visszatekintve ma már tudjuk: az autizmus első apró jelei ott voltak, szinte láthatatlanul.
Az első gyanús jel: nem fordította balra a fejét
Egy nap észrevettük valami furcsát: a babánk nem fordította balra a fejét.
- Jobbra? Igen.
- Felfelé? Persze.
- Balra? Mintha nem is létezett volna az az irány.
Próbáltuk játékokkal, tükörrel, puszikkal — semmi. Először csak különösnek tűnt. Aztán lassan aggodalommá vált.
Gyógytornászhoz mentünk, aki megnyugtatott: egy kis izomfeszülés, semmi komoly. Néhány alkalom után valóban jobban lett, és mi megkönnyebbültünk. De továbbra is jártunk hetente — biztos, ami biztos.
A kúszás kihívásai: a mászás kimaradt
A következő mérföldkőnél újabb kérdőjel jött. A fiunk katonásan kúszott, hason csúszva, de nem akart négykézláb mászni.
A gyógytornász bátorított minket:
- tegyünk lepedőt a hasa alá,
- vezessük a mozdulatokat,
- mutassuk meg, mennyivel könnyebb így.
Segített? Talán. Talán nem. De egy nap egyszer csak megtörtént: felállt.
Először a kanapénál, aztán az asztalnál, és hamarosan már járt, mintha mindig is tudta volna.
Mi megkönnyebbülten sóhajtottunk: Semmi baj.
De valójában nem vettük észre, hogy valami többről van szó.
Az alvás küzdelmei: ringatás, amíg bele nem fájdult a karunk
Ha a mászás furcsa volt, az alvás igazi próbatétel lett.
A fiunk csak úgy tudott elaludni, ha állva ringattuk.
- Nem babakocsiban.
- Nem ülve a karunkban.
- Csak állva, teljes testünkkel ringatva.
Néha 30 percig. Néha egy órán át.
Viccelődtünk is, kié a nagyobb bicepsz 💪, miközben félálomban imbolyogtunk a sötétben, mint álmos szerzetesek. És amikor végre elaludt, az igazi győzelem érzése töltött el minket.
Nem a csend miatt.
Nem is a pihenés miatt.
Hanem az érzés miatt: Megcsináltuk. Újra.
Visszatekintve: az autizmus korai jelei
Akkoriban mindig találtunk magyarázatot:
- csak izomfeszülés,
- vagy lustaság,
- vagy egyszerűen a saját tempója.
Ma viszont tudjuk: ezek apró, de fontos jelek voltak. Az autizmus korai jelei.
Mi akkor nem láttuk. Nem tudtuk, milyen kérdéseket kéne feltenni. Csak boldogok voltunk, hogy haladunk előre. Talán túl boldogok.
Miért fontos megosztani ezeket az emlékeket?
Minden szülőnek, aki hasonló úton jár:
- Hallgass az ösztöneidre.
- Tedd fel a kérdéseidet, bármilyen kicsinek is tűnnek.
- A korai felismerés sokat számíthat.
Ez a mi családi történetünk része — nem orvosi tanács, hanem emlékeztető arra, hogy néha a legapróbb részletek is számítanak.
👉 Ha érdekel a történetünk kezdete, nézd meg a Kezdetek kategóriát.